Szőrmók Állatorvosi Rendelő
                                             
Szeretettel és hozzáértéssel várjuk Önt és Kedvencét

Milyen szempontokat vegyünk figyelembe, ha egy négylábú társat vennénk magunkhoz?

Tavasszal, a jó idő beköszöntével sok emberben felmerül a gondolat, ideje lenne életét megosztani egy kíváncsi, vidám, szeretnivaló kiskutyával. Mielőtt azonban rászánnánk magunkat erre a 15 éves felelősség teli feladatra, nem árt kicsit nyugalomra inteni a gyermekeket és magunkat, és átgondolni, valóban felelős döntést hozunk-e.

A Butcher's Pet Care állatorvos szakértőjével Briskiné dr. Pálfi Krisztinával együtt szeretnénk a következő posztokban néhány hasznos tanácsot adni, átgondolandó szempontokat felvetni ezzel kapcsolatban.

Nézzük, mire is vállalkozunk, milyen szempontokat kell figyelembe vennünk és mire is lesz szükségünk?

A négy legfontosabb dolog, amire szükségünk lesz: elkötelezett szeretet, idő, energia, pénz.

Kezdjük a pénzzel...

A kutyára élete során, kölyökkorától az öregségéig meglehetősen nagy összeget fogunk elkölteni. Sokan megrettennek, amikor a fajtatiszta, törzskönyvezett kutyák vételárát meghallják, de nem gondolnak arra, hogy a kutya beszerzésére fordított összeg csak a töredéke lesz a későbbi költségeknek. Akár fajtatiszta kutyát választunk, akár örökbe fogadunk a következőket mindenképpen végig kell gondolni:
Belefér-e a költségvetésünkbe a jó minőségű eledel megvásárlása, az állatorvosi költségek, a szükséges felszerelések megvásárlása, esetleg a kutyaiskola vagy a kiállítások költsége? És akkor még egy komolyabb betegség, baleset költségeit nem is számoljuk.

És mi a helyzet az idővel, és az energiával?

Lesz-e időnk a kiskutyával foglalkozni? Tisztában vagyunk-e vele, hogy a kiskutya mennyi sétáltatást, gondozást, játékot igényel? Lakásban tartás esetén, le tudjuk-e őt napjában többször vinni egészségügyi sétára, és naponta egyszer egy alaposabb átmozgatásra (ez legalább egy órás sétát jelent)? Tudjuk-e ezt biztosítani számára 15 éven keresztül, minden nap?
Lesz-e elég energiánk tanítani, nevelni a kiskutyát? Az első időkben sok mindent szétrághat, kupacokat és tócsákat hagyhat a kedvenc szőnyegünkön, és nagyon sok foglalkozást, tanítást igényel. A napi munka és család mellett marad-e energiánk az ő igényeit is kielégíteni? Lesz-e elég humorérzékünk a csínytevéseit lereagálni?

És mit kell még átgondolnunk?

És végül, mielőtt ha magunkhoz vettük, biztosak vagyunk-e benne, hogy élete végéig gondoskodunk róla? Az állat nem egy tárgy, nem lehet elpasszolni, kicserélni, ha nem válik be. A menhelyek zsúfolásig teltek, új gazdát keresni egy kutyának pedig csaknem lehetetlen. Megfelelő fajtájú (de még inkább hozzánk hasonló temperamentumú) kutya kiválasztásával persze növekszik az esély, hogy harmonikus kapcsolatot tudjunk kialakítani kutyánkkal, de bizony a kutyatartás részünkről is áldozatokat és alkalmazkodóképességet kíván.

Ha valaki ezeket a szempontokat átgondolta, és még mindig elkötelezetten szeretne egy négylábú társat magának, akkor jön a kérdés: kit, és honnan válasszunk?

Miután pontosan felmértük, mire is kell nekünk a kutyus (nekünk kanapémelegítőnek, a gyereknek játszótársnak, legyen jó házőrző, esetleg kiállítások sztárja vagy majdani tenyészkutya, vagy helyt kell állnia a hosszabb hétvégi kirándulásokon is, esetleg futópartnerként...), próbáljuk meg behatárolni a fajtacsoportot, milyen típusú kutyánk legyen. Bár a kutyákat ma már gyakran nem arra használják, amire eredetileg kitenyésztették őket, az ősi ösztönök még bennük szunnyadnak, és kellemetlen meglepetést tudnak okozni, ha ezeket nem ismerjük.

Milyen típusú kutyust válasszunk?

A teljesség igénye nélkül, pár példa: a juhászkutyák és a vadászkutyák mozgásigénye az átlagosnál jóval nagyobb. A beaglet például előszeretettel tartják, mert szép és aranyos, és hosszú a füle. Viszont ha nem elégítjük ki hatalmas mozgásigényét, és agyilag sem fárasztjuk le, főleg ha egyedüli kutyaként tartjuk őket, hajlamosak a szökésre és a kertrendezésre.

A rövid orrú fajták (boxer, bulldogok, rövidorrú masztiffok, mopsz, pekingi), nyári melegben szinte egyáltalán nem terhelhetőek. Légútjaik szűkek, és a párás melegben való mozgás végzetes lehet számukra!

A nagy testű pásztorkutyák (pl. kaukázusi, pireneusi) nem alkalmasak "ölbekutyának', nem szeretik a túlzott szeretgetést, és azt sem szeretik, ha a kert átjáróház a barátok látogatása miatt...

A fajtatiszta kutyák kb. felének a bundája közepesen sok vagy nagyon sok ápolást igényel, ha erre nincs időnk, szörnyen fognak kinézni...

Divat lett újra a munkakutyák közül olyan vérvonalakból kölyköt választani, amelyek régóta munkára vannak szelektálva, mert „azok olyan okosak”. De ők tényleg munkakutyák, rengeteg foglalkozást igényelnek, amelyet sok gazdi nem tud kielégíteni. Egy unatkozó kemény munkavonalas németjuhász akár még veszélyes is lehet, de az sem jó, ha a vizsla egyedül elégíti ki csillapíthatatlan vadászösztönét...

Ha már sikerült néhány fajtára leszűkíteni a kört, vegyük fel a kapcsolatot a fajta elismert tenyésztőivel, és kérdezzük meg őket is! Az adott fajta előnyös tulajdonságait, és hátrányait ők ismerik legjobban, és egy jó tenyésztő (aki nem csak szabadulni akar mielőbb a kicsiktől, hanem nagyon jó gazdihoz akarja őket adni) mindent el fog nekünk mesélni az adott fajtáról - akár órákon át...

Az interneten is megpróbálhatunk informálódni, de ha valaki elolvassa a fajták jellemzőit, eléggé sablonszövegekkel találkozhat: remek társ, ideális családi kutya, a gyerekeket nagyon szereti...
A lényeget itt is az „apró betűkből” lehet megtudni.

Ha valakit egy fajta sem fogott meg, és igazán egyedi kutyát szeretne, válasszon bátran keverék kutyát! A kutyamenhelyek, alapítványok számtalan kedves, szeretetreméltó kutyusnak keresnek gazdát. Tartsuk azonban szem előtt, hogy ők általában többgenerációs keverékek, így alaptermészetüket, karakterüket, pontos méretüket előre megjósolni nem lehet. Ha nem határozott célra keresünk kutyát, hanem társnak, és képesek vagyunk ha kell menet közben módosítani a terveinket, akkor mindenképpen őket válasszuk!

Keverék kölyökkutyákat több helyről beszerezhetünk: elsősorban menhelyekről, de ismerősök „megesett szukáitól” is hozzájuthatunk egy édes szőrgombóchoz.

Mit tegyünk, ha már kiválasztottuk és hazavisszük új társunkat?

Hazaérkezéskor először is hígított samponnal alaposan fürdessük meg, ezzel a szagot, piszkot, kórokozók jó részét eltávolíthatjuk a bundájából. Ha van otthon másik kutya, vagy cica, semmiképpen ne engedjük össze őket, mert ilyenkor még fertőzéseket, parazitákat közvetíthetnek.

Másnap vigyük a kicsit állatorvoshoz egy alapos vizsgálatra és parazitamentesítésre.

A kölyökkutyákat 2, 4 és 6 hetes korukban már az alomban féregteleníteni kellene, erről azonban sokan nem tudnak. A nagyobb kölyökkutyákban ezért tetemes mennyiségű féreg szokott elszaporodni, így ezek ürülésére számítani kell. Ezután a kicsiket 2 hetente, rendszeresen féreghajtani kell, később, 12 hetes kor után ez 3 havonként szükséges. Hasmenésre, enyhébb-súlyosabb megbetegedésre esetenként számítani lehet, ezért a vakcinázásokkal célszerű pár napot várni.

Ügyeljünk arra, hogy a törvények szerint a kiskutyáknak 8 hetes korukig az anyjukkal kell maradniuk, valamint csak chippel megjelölve „hozhatók forgalomba” (tehát az eladónak, ajándékozónak, menhelynek a feladata a chip beültetése)!

A kiskutyát mi is vizsgáljuk meg, mielőtt megvesszük, vagy bárhonnan elhozzuk. A kölyökszőr mattabb a felnőtt szőrnél, mégis az egészséges kiskutya szőre egységes, gondozott, bolha- és kullancsmentes, nincsenek rajta kopasz foltok, szőrritkulások (bár a pocak tájékán kölyökkorban csak nagyon kevés szőr van) – ez szőrtüsző atkásságra utalhat.

A szemeknek tisztáknak kell lenniük, váladékmentesnek, a szemhéj nem lóghat de ne is forduljon be a szemgolyó felé – ezeket később műtéttel kell korrigálni. Kukkantsunk be a fülekbe is: a fekete váladék fülatka vagy gombás fertőzés jelenlétére utal. A köldöktájéki duzzanat köldöksérvre utal, a combtőnél levő lágyéksérvre - sajnos ezeket is műtéttel kell rendbe hozni.

Ne legyenek a hátulsó lábakon farkaskarmok, mert ezek később problémát okozhatnak (pár francia pásztorkutyánál viszont éppen a dupla farkaskarom kívánatos). Kanoknál ellenőrizzük a heréket, 8 hetes korban a legtöbb kutyusnál már a herezacskóban találhatók. Ha a herék később sem szállnak le a herezacskóba, a kutyust mindenképpen műteni kell majd! Nézzük meg a fogakat is, ha nincs még kint a 6-6 metszőfog, a kutyus fiatalabb, vagy jelentősen alulfejlett. A fogaknak ollósan kell záródniuk (a felső fogsor szorosan az alsó elé zár). Ha nem tenyészkutyának vesszük, 3-4 mm-es harapáshiba még elfogadható, ennél több nem, mert a nem szabályos harapás, az össze-vissza növő fogak később fogászati problémákat okoznak.

Ha hazavittük a kiskutyát, próbáljunk ellenállni a kísértésnek, és ne szeretgessük agyon! Hagyjuk, hadd fedezze fel az új területet. Ha elfáradt, adjunk neki inni, és vezessük a vackára, ahol a későbbiekben szeretnénk hogy aludjon.

Később, még aznap, fürdessük meg alaposan, ezzel lemossuk az alomszagot és nekünk sem mindegy, mennyire tiszta kiskutyát ölelgetünk, veszünk ölbe. Minél előbb gondoskodjunk a féreghajtásáról, és ne lepődjünk meg, ha többszöri féreghajtás után is találunk a bélsárban férgeket. Ha a lakásban ürített a kutyus, könnyű utána fertőtleníteni, ha a kertben végezte a dolgát, akkor egy kis földdarabot is szedjünk fel a produktummal együtt.

3-4 napi fokozott odafigyeléssel elkerülhetjük, hogy a kiskutya féregpetéket szórjon szét a környezetében, amelyből kikelő lárvák a kölyköt visszafertőzhetik, az gazdit pedig megbetegíthetik!
Ha a kutyus bolhás, alapos fürdetés és szárítás után tegyünk rá bolhairtó spot-ont, amíg a bolhák ki nem pusztulnak. Később, a visszafertőződés megelőzésére már használhatunk jó minőségű bolha- és kullancsriasztó nyakörveket is.

 

 

(Forrás: Butcher's - Kutyáknak is természetesen facebook oldal)