Szőrmók Állatorvosi Rendelő
                                             
Szeretettel és hozzáértéssel várjuk Önt és Kedvencét

Mennyire ismered a közepes méretű kutyákat?

 
Butcher's - Kutyáknak is természetesen, 2012. december 4.
 
 

Közepes testű kutyáknak nevezzük a felnőtt korukra 10-25 kg-os testtömeget elérő kutyákat - mondta el a Butcher's Pet Care állatorvos szakértője, Briskiné dr. Pálfi Krisztina.

 

Ez az a testméret, ami a leggyakoribb a kutyák között: körülbelül a kutyusok 60%-a ebbe a csoportba tartozik. Sok keverék kutyus és rengeteg különféle fajta tartozik ide.

 

Érdekesség, hogy azokon a területeken, ahol a kutyák az embertől függetlenül, elvadultan élnek, hamar beáll a kutyusok tömege ebbe a középtartományba - a túl nagy és túl kicsi méretű egyedek gyorsan kiszelektálódnak.

 

A speciális genetikai betegségek kivételével, nagy átlagban, ezek a kutyusok egészségesebbek és hosszabb ideig élnek, mint a szélsőségesebb méretbe tartozó fajtársaik.

 

Nagyon sok fajta, különböző eredettel, különféle feladatokra tenyésztve található meg közöttük. Vadászkutyák, pásztorkutyák, néhány társasági- és kísérőkutya, és pár korábban küzdelemre tenyészett kutya is ide tartoznak. Bár eredetük különböző, az mégis közös bennük, hogy temperamentumos, mozgékony fajták. Mozgás-, játék-, és foglalkozásigényük nagyobb a nagytestű fajtáknál, melyet ha nem elégítünk ki célirányos tanítással, mozgatással, közös sporttal, akkor a környezetünk látja kárát, mert kutyáink bizony elfoglalják magukat!

 

Legtöbbjük kiválóan "átképezhető", és nem csak arra alkalmasak, amire kitenyésztették őket: a pitbullok remek sportkutyák, a vizslák remekül működnek kanapémelegítő társkutyaként, a magyar terelőkutyák kiválóak agilityben, a border collie-k nemcsak jól terelnek, de a frizbee-sportban és a dog-dancingben is kifejezetten ügyesek.

 

Amennyiben életmódunk sportos, szeretnénk együtt mozogni kutyánkkal, esetleg valamely sportág dobogós helyét megcélozni, akkor feltétlenül közepes méretű, mozgékony, izmos testalkatú kutyust válasszunk magunk mellé társnak. A hagyományos kutyaiskolában tanulható sportágak is megtaníthatók nekik, de legtöbbjük a munkakutya-versenyekre nem alkalmas. Őrző-védő hajlamaik egyes egyedeknek ugyan kétségkívül kiválóak, terület- vagy személyőrzésre azonban legtöbbjük nem alkalmas. De nem is ezért szeretjük őket!

 

Egészségük általában jó, a túl nagy-túl kicsi méret miatt jelentkező betegségek ritkák náluk (bár például a csípőízületi diszplázia már a közepes testű kutyákban is megjelenik), fajtaspecifikus vagy alkati problémával viszont találkozhatunk közöttük.

 

Ide sorolhatók például a rövid orrú fajták speciális betegségei és ezek kiküszöbölési lehetőségei. A boxerek, bulldogok (amerikai, angol, francia bulldog)  édesen szuszognak, és sok gazdi szerint horkolásuk kifejezetten élvezetes éjszakai zene számunkra, de ennek sajnos ára van. A turcsi orr miatt a tenyésztés során a felső légutak megrövidültek, de a szövetek fogyása ezt nem követte teljesen, így "torlódás" lépett fel: a fogazat gyakran kesze-kusza, (egy boxernek ugyanannyi foga van, mint egy hosszú orrú agárnak), az orrjárat beszűkült (ezért szuszognak), és a torokban is túl sok a lágyszövet, a torokjárat szűk (ezért horkolnak). Ehhez néha még a légcső szűkülete vagy összeesése is társul, a kutyusok életét megnehezítve. Nagy melegben, és főleg meleg és párás időben ezeket a kutyákat hűvös, optimális esetben szárazabb környezetben kell tartani, mert nehezebben tudnak párologtatni, hőt leadni. Ez nagyon hamar hőgutához vezethet, ami végzetes lehet számukra. Így nyáron csak kora hajnalban, vagy késő este célszerű őket sétáltatni. Hidegebb időben ez persze nem jelent számukra nagy problémát, viszont legtöbbjük rövidszőrű (a pincsik kivételével), így télen is javasolt őket lakásban tartani. Evés közben sok levegőt nyelnek, ezért figyeljünk a minőségi táplálásukra. Mivel a gázosodásra nagyon hajlamosak, kerüljük a puffasztó ételek és a túl sok szénhidrát etetését.

 

A közepes testű kutyák kifejlett egyedeit elegendő naponta egyszer etetni: ez alól kivételek a vemhes és szoptatós szukák, az idős és lábadozó állatok. Ilyenkor, illetve ha rendkívül hideg az idő,  napi többszöri etetés javasolt. A sokat mozgó és az egész nap otthon pihenő kutyák enrgiaigénye közt jelentős különbség van.

 

A tápanyag igényt befolyásolja még az ivari állapot is: kevesen tudják, hogy az ivartalanított kutyusoknak kb. 30 %-kal kevesebb az energiaigényük, mint az ivaros kutyáknak. Mivel a közepes testű kutyusok általában elég jó étvágyúak, kevésbé válogatósak mint a kicsik. Viszont hamarabb meglátszik rajtuk a túlzott táplálékbevitel mint a nagytestűeken, így fontos, hogy a kutyus a jó minőségű  táplálékból az egyedileg neki megfelelő adagot kapja. Ezt úgy tudjuk ellenőrizni, hogy az optimális kondícióban levő kutya bordái jól kitapinthatóak, kevés zsírszövet borítja azokat,  csípőcsontja felülnézetben látható, a horpasz oldalról nézve is elkülöníthető. Ha kutyánk ennél párnázottabb, csökkentsük az eledel mennyiségét. Ha a bordái is jól látszanak, lassan emeljük meg az eledel adagját, amíg el nem érjük a kívánatos testalkatot. Ne felejtsük el, hogy hidegebb időben a kutya energiaszükséglete a tartási hely hőmérséklete, a kutya kora, fizikai állapota függvényében jelentősen különböző lehet, így nem biztos, hogy a szomszéd kutyus eleségadagja a mi kutyusunknak is megfelelő!

 

Ha sikerül kutyusunk számára a megfelelő eledelt megtalálnunk, és abból csak annyit adunk neki amennyire valóban szüksége van, a jutalomfalatok adagolására és a csontetetésre figyelünk, valamint biztosítjuk a bőséges testmozgást, akkor sokat tettünk azért, hogy minél tovább velünk maradhasson!